„Ha ma valaki humanitárius segítségért fordul hozzánk, azt csak júniusban kapja meg – ez nagyon fájdalmas” – nyilatkozta a Family News Service-nek Wojciech Stasiewicz atya, aki Harkivban teljesít szolgálatot. A lengyel pap a Caritas-Spes igazgatója, amely Harkivban és az egész megyében hetente 5-10 ezer embernek nyújt segítséget. A plébános elismeri, hogy az orosz fronton elért sikerek árnyékában a helyi lakosok és menekültek körében nem optimisták a hangulatok.

Harkiv Ukrajna második legnagyobb városa Kijev után. Mindössze 35 kilométerre fekszik az orosz határtól, ezért már két éve folyamatos célpontja az orosz támadásoknak. A város számos kerülete, például az északkeletre fekvő Szaltivka, komoly károkat szenvedett. Wojciech Stasiewicz atya elmondása szerint jelenleg körülbelül egymillió ember él Harkivban, akiknek fele menekült. A munkalehetőségek hiánya miatt sokan kénytelenek humanitárius segítséget kérni.

Óriási szükségletek

A harkivi megyében havonta akár 50 ezer ember veszi igénybe a Caritas-Spes segítségét. „Képzelje el, valaki ma jön hozzánk segítségért, órákat áll sorban, majd mi kijelöljük neki a támogatás átvételének dátumát – júniusra. Ez megalázó, és nagyon fáj, mert szeretném, ha azok az emberek, akik ma jöttek, még ma megkapnák a segítséget” – mondja Stasiewicz atya. Hozzáteszi, hogy a legfontosabb az, hogy mindenki részesüljön támogatásban. A segítséget meghatározott napokon osztják ki: egyes napokon a menekültek, máskor betegek és mozgáskorlátozottak, vagy éppen gyermekes családok kapják meg.

A lengyel pap köszönetet mondott minden támogatásért, amely az elmúlt hetekben és hónapokban érkezett Lengyelországból. „Télen a legnagyobb kihívást a ruházat jelentette – lábbelik, gyógyszerek, valamint élelmiszersegélyek” – számol be Stasiewicz atya. Kiemeli a Caritas Polska és annak egyházmegyei szervezetei, a Lengyel Kormányzati Stratégiai Tartalékalap, valamint a korábbi kormány támogatását, és örömmel fogadja az új vezetés ígéretét a segítségnyújtás folytatására.

A hétköznapok valósága

A harkivi helyzetről szólva Stasiewicz atya nem szépíti a valóságot: „Nagyon bizonytalan a helyzet, nehéz bármit is megjósolni. Harkivban most tíz napja csend van. Vajon ez a vihar előtti csend? Már sok mindent átéltünk, és mindenre számítani lehet. Az, hogy ilyen hosszú ideig nyugalom van, valószínűleg azt jelenti, hogy valami ismét készülődik.” Az orosz győzelem Awdijivkában különösen súlyosan érinti a helyiek lelkiállapotát. „Érezhető a nagyobb depresszió, az optimizmus hiánya” – meséli a lengyel pap.

A harkiviak számára különösen fontos a közeli Kupjanszk helyzete, amelyet a harkivi metropólia kapujaként tartanak számon. „Óriási szerencse egészségesen felébredni egy olyan épületben, amelyet nem értek találatok. Ezért először hálaadó imát mondunk, hogy felébredtünk, majd következik a reggeli mise, és reggel fél kilenctől késő estig működik a Caritas” – meséli napi rutinjáról Stasiewicz atya.

Együttműködés és kihívások

A pap kiemeli a harkiv-zaporizzsjai egyházmegye papjainak együttműködését, amely több, frontvonalhoz közeli ukrán megye területét fedi le. „Úgy tűnik, hogy sok a segítség, de igyekszünk megosztani azt” – mondja Stasiewicz atya. Nehézségeket jelent a téli időszak különösen a falvakban, amelyeket gyakran érnek orosz rakétatámadások. Az ott élők teljesen rá vannak utalva az önkéntesek támogatására, mivel nem tudnak semmit termeszteni a földjeiken – sok terület aknákkal van teleszórva. Ezen felül víz- és gázhiánnyal is küzdenek.

A hit ereje a nehéz időkben

Lelkipásztori szolgálatáról beszélve Stasiewicz atya hangsúlyozza a másik ember mellett való jelenlét fontosságát. „Két év elteltével mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy kik vagyunk, hol vagyunk, és hogy segíteni tudunk, hiszen ugyanúgy lehetnénk mi is a másik oldalon, segítséget kérve. Látható, hogy egy nagy család vagyunk, különösen az imádságban és a közös asztalnál. A másik ember jelenléte hatalmas segítség” – mondja a Caritas-Spes igazgatója.

Stasiewicz atya beszámol arról, hogy hívő emberek másképp élik meg a nehéz pillanatokat, a hitet kegyelemként és világosságként kezelve a sötét időkben. „Teljes bizonyossággal mondhatom, hogy az Úr nem hagyott el minket, sőt talán éppen most érezzük leginkább az Ő jelenlétét” – zárja szavait a lengyel pap Harkivból.

Family News Service

Kontakt